Túl az első (felnőttkori) futóversenyen
Világ életemben sportoltam valamit, de persze ezt mindíg csak mértékkel tettem. Dundi kisgyerek voltam, aztán mikor hirtelen megnyúltam, lefogytam elég gyors is lettem, így gimiben volt alkalmam 3-4 futóversenyen részt venni, de nem voltam kimagasló tehetség. Aztán kosaraztam, bicikliztem, kondiztam, aerobikoztam, úsztam, zumbáztam aztán idén újra régi szerelmem, a futás a menő.
Saját buzgó ötletemnek köszönhetően, (amit persze elbizonytalanodás követett, de a rokonok és barátok bíztatására) beneveztem a Várfürdő Félmaraton egyéni 7 km-es szakaszára. Büszke vagyok rá, hogy a májushoz képest rendkívüli kánikulában is sikerült azt az időt lefussam, amit elterveztem. 40 perc 11 másodperc alatt teljesítettem a távot, ezzel kategóriámban (egyéni 7 km női) 10. lettem (amúgy ki tudja hányszázadik). Persze nem csak a hőség volt problémás futás közben, hisz egyértelmű volt, hogy rengetegen lesznek előttem, de az hogy az első 4 km-en olyan sokan leelőztek, az nagyon-nagyon lehangoló volt ám. Persze erőt adott, mikor párom és pici lányom, meg apukám útközben 1-2 helyen feltűntek és bíztattak, de azért kemény volt. De minden nehézség ellenére őszintén mondom, hogy megérte indulni. És a nevezési díj is jó helyre került, hisz a sérült gyermekek gyógyítására ment a pénz. Plusz még emlékül kaptam a pólót és néhány apróságot a verseny támogatóitól. Hogy cikkemmel tulajdonképp mit is akarok mondani? Hát nem a dicsekedés a fő célom! Inkább az, hogy ha Te, Kedves Olvasóm, szintén futkorászol, vagy más egyéb sportot űzöl, ne félj a kihívástól, megmérettetéstől. Vágj bele Te is! Nevezz be egy versenybe (ami passzol edzettségedhez), és hajrá! Sőt a korod se lehet kibúvó, mivel szerintem annál büszkébb lehetsz magadra minél öregebben is bírod még a strapát. Nekem is van olyan ismerősöm, aki még kamasz és úgy ott hagyott a mezőnyben, hogy még csak meg se csodálhattam alaposabban a hátát, de az ő, aki edzettebb és fiatalabb. Majd leszek őszre én is edzettebb, ha már fiatalabb úgyse tudok lenni. És szerintem is igez, hogy a sport is kicsit olyan mint a drog, vagyis rá lehet kattanni, mert már nézegetem a neten, hogy hol lesz a közelben olyan nekem való verseny, ahol újra megmérettethetem magam...